Hargita megye

 



Hargita megye Belsô-Erdély keleti peremén, a Keleti-Kárpátok ölelésében fekszik. Határa kelet felé a Keleti-Kárpátok vonulata, amelyet párhuzamosan követ a Görgényi havasok és a Hargita vulkáni vonulata. A két vonulat között a Gyergyói, Felcsíki, Alcsíki medence sorakoznak egymás után, az egykori Csíkszék. A Hargita nyugati oldalán a Vargyas, Homoród mentén, a Nagy- és Kis-Küküllô felsô folyásán a korábbi Udvarhelyszék. Északra a Kis-Küküllô mentén, a Nyárád terén és Marosvásárhelynél átnyúlva a Maroson a Kapus patak középsô részéig a Mezôségbe a mai Maros megye déli-délnyugati területével megegyezô egykori Marosszék a határa, délen a mai Kovászna megye, a korábbi Háromszék a határa.
Területe 6639 négyzetkilométer, az ország területének 2,8 százaléka. A terület közel 60%-át hegyvidék alkotja. Északi része a kristályos (csillámpala, gneisz és márvány kôzetbôl álló) Gyergyói-havasok. Belsô oldalán van az eleolith-szienitbôl (ditroit) álló Ditrói hegység, mellette átalakító hatásának eredményeképpen Szárhegy, Vasláb gyönyörû, fehér márványai, sajnos, zúzott, repedezett állapotban. A kristályos vonulat külsô oldalára támaszkodik a gyûrôdéstôl kiemelt szirtes mészkôvonulat, melyben a Székelyföld leggyönyörûbb tájképei: az 1507 méter magas Nagy Cohárd alatt, a Likas-patak völgyében 1838-ban hegyomlással keletkezett Gyilkos-tó, utána a Békási-szoros, tovább a Nagyhagymás vonzzák a turistákat. A Nagyhagymás alatt a kristályos vonulatból rézércet bányásznak Balánbányán. A terület patakjai az Aranyos-Beszterce és a Kis-Beszterce, amely a Tölgyesi-szoroson, illetve a Békás-patak, amely a páratlan szépségû Békási-szoroson vágja át a Kárpátokat.
Dél felé a mészkôvonulattól keletre húzódó homokkôzóna (Csíki havasok, Bodoki-hegység, Baróti-hegység és a Homoródi-hegység) veszi át az uralkodó szerepet. A homokkô vonulaton a Gyimesi-szoroson tör át a Tatros. A fôvonulatból a Gyimesi-szorostól délre ágazik ki a Bodoki-hegység, mely a Kászon-patak magasan fekvô Kászoni-medencéjét határolja nyugatról. A homokkôvonulat megyénkre visszatérô ága Homoródalmásnál váltja fel a Hargita vulkáni kôzeteit s a Homoród patakkal párhuzamosan haladva a Homoródi-hegység nevet kapta. Fôképpen homokkôbôl áll ez is, de a Nagyhagymásnak a Hargita vonulata alatt eltûnt mészkôrétegei itt ismét elôtûnnek és mészkôszirtekkel tarkítják. Turisták által gyakran felkeresett hely a Vargyas gyönyörû szorosában a Homoródalmási barlang.
A Kárpátok láncán belül a vulkáni vonulat ide esô része a Görgényi havasok, melynek déli részén a Mezôhavas déli lábánál a Kis-Küküllô a határ. Az ettôl délre lévô Somlyó vulkáni kúpja már a Hargitához tartozik, mely a Gyergyói-medence déli részénél kiszélesedik, majd nagyjában fokozatosan elkeskenyedve a már Háromszékre esô Torjáig húzódik. A vulkáni törmelékbôl gyönyörû formákat dolgoztak ki a mélyen bevágódó völgyek, így keletkezett a Firtos és a regényes Rapsonné vára is. A vulkánok által kiszórt hamu a medence tengeri lerakodásai közé települt s andezittufa réteget alkot. A hajdan izzó andezitlávát öntô vulkánok elcsendesedtek, de közülük még ma is eléggé épen megvannak a Görgényi-havasokban a Fancsaltetô, a Mezôhavas, a Madarasi Hargita, a Nagykôbükk, a Kakukkhegy, a Nagy Piliske, melyeknek kráterét egy-egy patak átvágva kalderává alakította. A Nagykôbükk kalderájában a hajdani krátertó helyén az eltôzegesedett Lucstó található, az 1294 méter magas Csomád ép, 300 méter mély kráterében még csillog viszont a Szent-Anna-tó kristálytiszta vize. A tó annyira feltöltôdött a kráter oldalairól belejutott törmelékbôl, hogy legnagyobb mélysége csak 8 méter. Ikertava a Mohostó már teljesen eliszaposodott, eltôzegesedett, felületét ritka növényzetû ingovány alkotja. A Szent-Anna-tóhoz Tusnádfürdôrôl gyönyörû fenyôerdôben vezet föl az út. A Csomád oldalán levô Komlós-árokban az Olt folyó terasz-lerakodásában ép vulkáni bombákat lehet találni, ami azt bizonyítja, hogy a pleisztocén korban mûködött még a Csomád vulkánja. A vulkánizmus relatív fiatalsága magyarázza a mai igen erôs posztvulkáni mûködést. Ennek köszönhetjük a forró vizek opálos lerakodásait, a ma is felfeltörô meleg vizeket (Tusnád, Csíkszereda, Szentegyháza). Sok érclerakodást is: a Kakukkhegy híres hematit kristályait, a csíkmadarasi higanyt és cinóber, pirit és okker elôfordulásait. A Hargita vulkánizmusa ma mofetta-stádiumban van, melyet nagy mennyiségû széndioxid gáz feltörése jellemez, ami a földkéregben cirkuláló vízben feloldódva annak oldóképességét növeli és így ásványvizek, borvizek keletkeznek. A Nagyhagymás nyugati oldalán a Gyergyói-havasokban eredô Olt, a Felcsíki- és Alcsíki-medencén átfolyva Tusnádnál átvágta a Hargitát. Az Olt forrásával szemben a Gyergyói-medence délkeleti sarkában ered a Maros. E két nagy folyó völgyét követi az országút mellett az 1897-1907 között épült székely körvasút.
Az Udvarhelyi dombvidék az erdélyi harmadkori medence területén fekszik. Ennek tengerébôl rakodtak le a neogén korszakban azon tufa-rétegekkel váltakozó agyagos rétegek, melyeket a jelzett területen találhatunk. A tenger elpusztult állatvilágának holtteste bomlásából keletkezett a földgáz, mely a szomszédmegyei Mezôsámsondon fordul elô nagyobb mennyiségben. Székelykeresztúr közelében a fiátfalvi Fehérszék-ben az iszapvulkánok sejtetik elôfordulását. Ebbôl a tengerbôl ülepedett le a kôsó, mely azután a felette lerakódott rétegek nagy nyomása alatt erôsen ôsgyûrôdve, kibuggyant Szovátánál, Parajdnál, közvetlen a Hargita lábánál s a messze földön híres sóhegyeket alkotta. A Marostól délre a szarmáciai réteget fedô puha, pontuszi rétegekbe vágódtak be a Küküllôk és a Maros mellékvizei és alkották a típusosan eróziós dombvidéket. Ezen a területen a morfológiai viszonyok kialakulásában nagy szerepük van a homokos rétegeken átszivárgott víztôl, az agyagos rétegben keletkezett suvadásoknak, amelyek legszebb példáját e területen Lövéte-Székelykeresztúr községek mellett lehet látni. A folyók fölött ott látjuk a folyók elhagyott régi szintjét jelzô pleisztocén teraszokat: a 60-80 méter magas fellegvári teraszt és az alacsonyabb 15-20 méter magas városi teraszt, amelyen pl. részben Székelyudvarhely is épült.
A terület tájképi szépségei a legnagyobb változatossággal tárják a turista elé a természet csudás szépségeit. Vadvirágos mezôi, a Kárpátok bércei, a Hargita kimeríthetetlen tárháza gyönyörû, részben ôsidôk óta itt élô növényeknek. Talán itt nônek a Kárpátok legsudárabb fenyôi, itt a legszebbek a rétek, a nárciszmezôk, a tôzeglápok és itt érzi magát igazán jól a barnamedve, szarvas, farkas, a patakokban a sebes pisztráng (Tulogdy, A Székelyföld; Nyárády, A vizek ...; Bányai, Adatok ...).

Éghajlata

A hegyközi medencékben (Csíki, Gyergyói) jellemzôen nagyon hideg a tél és viszonylag meleg, de igen rövid a nyár. A legmagasabb hômérsékletet, 36,5 fok Celsiust 1952-ben Székelyudvarhelyen, a legalacsonyabbat, fagy pont alatt 35 fokot pedig 1929-ben Gyergyószentmiklóson mérték. A fagyos napok száma olykor a 160 napot is meghaladja egy évben, és nem ritka a májusi hó, vagy a júniusi talaj menti fagy. Udvarhely térségében az Erdélyi-medencére általában jellemzô éghajlat az uralkodó.

Föld és népe

A ma székelyek néven ismert, megtelepedése idején (12-13-ik század) saját jogállású, katonáskodó, magyar népcsoport (Kordé, Aetas 1993) megtelepedése Erdély keleti és délkeleti részeiben a koraközépkorban a határait megszilárdító magyar királyság belsô szervezôdésének olyan folyamata volt, amely több évszázadon át meghatározta az élet sajátos alakulását ezen a vidéken. Az eléggé gyakran zaklatott keleti határok védelmének szüksége hozta létre például azt a katonai szervezeti formát, amelynek vállalása örökös szerzôdésben megfogalmazott jogokat és kiváltságokat szavatolt az itt (és bárhol másutt a határok mentén) megtelepedô népcsoportoknak. Ez a feladat meghatározta a településrendszer kialakulását (a Kárpát-közi medencék keleti és délkeleti kijáratainak közelében, a patakok völgyének felsô szakaszán alakultak meg az elsô telepek), a települések katonai rend szerint célszerûen meghatározott tizedes szerkezetét és azon belül a közéleti hierarchiát, a településen belüli kapcsolatrendszert és a megrendszabályozott örökösödési folyamatokat. Ebben a gondolatmenetben még azt is meg lehetne most már fogalmazni, hogy a székelynek mondott népcsoport tulajdonképpen nem egy eredetét máig a mondavilágban keresô népcsoport, hanem olyan magyar közösség, amelynek neve a foglalkozása. Olyan sajátos keretek és sajátos viszonyrendszerben kialakult kultúrát jelent, amelyben az autonóm faluközösség (amely vagyonközösség és munkaszervezet is) az alapsejt, ezeket a communitásokat a szék, mint intézmény és életkeret fogja egységbe, szervezi, szabályozza, irányítja és képviseli. A megye földjének és népeinek történetét, sorsát alakító keret is ilyenformán a 19. század utolsó negyedéig fennálló Csík-Gyergyó (és Kászon) szék, illetve Udvarhelyszék és fiúszéke Keresztúr az a kapcsolatrendszer, amelyben a települések népeinek meg kellett találnia a maga külön útját.
Ma már a valószínûség magas fokán állítható, hogy Maros-szék az Árpádkori Torda megye, Udvarhely-szék Küküllô megye, Háromszék és a külsô medencék székei pedig Fehér megye területén szervezôdtek, ahol a beköltözô székelyek megyei keretek között élô magyar alaplakosságot találtak. Ugyankkor a fenti három megye keleti részén megtelepült székelyek a három fô székely nyelvjárást jelentô más-más dialektusban beszélnek, ami arra vall, hogy mindenik érintett megyének megvolt a maga külön székely története, a székek kialakulása pedig nem egy kezdetben egységes, hipotetikus Székelyföld utólagos feldarabolásával, hanem igen korán, a betelepítés eltérô körülményeinek és az azt megelôzô megyei beosztásnak megfelelôen, földrajzilag is jól elkülönülô tájegységek szerint történhetett (Benkô, Aetas 1993). A feltételezhetô folyamat: a Keleti Kárpátok belsô hegyvonulatának védelmében a folyók, patakok felsô folyása mentén megtelepedett Udvarhely, ezzel nagyjából egyidôben, részben korábban a kiürült Barcasági-medence északi szomszédterültein fölfele a Feketeügy, a Kászonpatak és fôképp az Olt folyó mentén Háromszék, késôbb részben udvarhelyi kirajzással Marosszék, az Olt mentén tovább Csík, legkésôbben Gyergyó. A mindig idézett 14. század eleji pápai tizedjegyzékek az alakulófélben lévô gyergyói településekkel a lényegében már kialakult településrendszer jegyzéke.
Kemény, kegyetlen idôk tanúja ez a vidék. Hogy mégis valahányszor újrasarjadt a kipusztult, majd az idôk csendesedve tartósan megmaradt itt az élet az a tájba kapaszkodó, ôsei megharcolt jussát élete árán is védô ember konok kitartásának példája. Ma, a megváltozott idôben sincs ez másképp.
A megye népessége 1996 július 1én 344323 fô volt, megközelítôen fele arányban nô (50,04 százalék) és fele arányban férfi. Az utolsó népszámlálás óta (1992 január 7) eltelt idôben a megye lakossága 1,05 százalékos veszteségét jelzi a statisztika, ami részben belsô és külsô migráció, de leginkább a természetes szaporulat pár év óta negatívra váltott (1996-ban ezer lakosra számítva -1,7) tendenciájának nem kívánt eredménye. A korfa a lakosság folyamatos elöregedését jelzi, a korban elôrehaladottak csoportja növekvô, a fiataloké csökkenô folyamat: a 0-14 életév közötti csoport 20,7 százalék, a 14-60 év közöttieké 62,7 százalék, a 60 életév fölöttiek csoportja 16,6 százalék. (Statisztikai Hivatal, Adattár)
1996-ban 2340 fôvel csökkent a 9 város lakosságának létszáma (a megye lakosságának 45,4 százaléka), de csak 504 százalékkal nôtt a falun (49 községben, 285 településen) lakóké.
1996 elején 151,0 ezer fô volt az aktív lakosság (91 ezer az alkalmazottak) száma. Elôbbibôl 51,7 ezer a mezôgazdaságban (34,24 százalék), 4,3 ezer (2,85 százalék) az erdôgazdálkodásban, 44,9 ezer az ipargazdaságban (29,73 százalék), 3,1 ezer az építôiparban (2,05 százalék), 17,9 ezer (11,85 százalék) a kereskedelemben, 11,1 ezer a szolgáltatásokban (7,35 százalék), 2,9 ezer (1,92 százalék) a közigazgatásban, 7,5 ezer (4,96 százalék) az oktatásban, 5,7 ezer (3,77 százalék) az egészségügyben, 1,9 ezer (1,25 százalék) pedig a nemzetgazdaság más ágazataiban dolgozott.
1997 június 5-én a munkaügyi hivatal 12224 munkanélkülit tartott nyilván (az alkalmazottak 7,2 százaléka), ezek közül 5442 fô volt a munkanélküli segélyre jogosult, 3149 fô társadalmi segélyt kapott és 3633 fô volt a munkahelyet keresôk (többségük szakképzetlen) száma. A tb-nyugdíjra jogosultak száma 1996 december 31-én 56932 fô volt.
A lakosság nemzetiségi megoszlása az 1992 január 7-i népszámlálás adatai szerint: 84,6 százaléka magyar, 14 százaléka román, 1,2 százaléka cigány, 1,0 százaléka német, 0,1 százaléka más nemzetiségû. Vallása szerint: 65,3 százalék római katolikus, 13,3 százalék román ortodox, 12,9 százalék református, 7,3 százalék unitárius, 0,19 százalék görög katolikus és 1,2 százalék más vallású. (Recensãmântul, 1992)

Megközelítése

A megyét több kelet-nyugati és észak-keleti közlekedési útvonal szeli át.
Az országúthálózat hossza 440 km, a megyei és községi utak hossza 1033 km, amelybôl viszont csak 331 kilométer aszfaltozott. A hegyközi medencéket szeli át a észak-déli irányú 12-es országút (DN12), ebbôl kelet felé a Gyimesi-hágón a 12A jelzésû országút (DN12A) a moldvai Comãnestire, a 12C jelzésû (DN12C) a Békási-szoroson át Gyergyószentmiklósról Piatra-Neamtra, a 15-ös út pedig a Tölgyesi-szoroson tart Szászrégen felôl Maroshévizen áthaladva Vatra Dornei fürdôvárosba. A 12-es országútból Csíkszeredában ágazik el nyugat felé, a Tolvajos-tetôn a 13A országút (DN13A), amely a megyét Parajdnál elhagyva Balavásárnál kapcsolódik bele a Marosvásárhelyrôl Segesvárra tartó 13-as (E60) országútba.
Megyénk vasúti hálózatának hossza 213 km, ebbôl 165 km villamosított. A 400-as fôvonal Tusnádtól Maroshévízig halad át a megyén észak-dél irányban, ebbôl ágazik le Moldva felé Madéfalváról az 501-es vonal, amely a Gyimesi szoroson át jut ki a moldvai Comãnestibe. A kelet-nyugati vasúti közlekedés a 300-as fôvonalról ágazik le Héjjasfalván (Vânãtori) és végállomása Székelyudvarhely. Több ízben fölmerült a Székelyudvarhely és Csíkszereda, illetve Madéfalva közötti összekötô szakasz megépítése, de soha nem jutott tovább a tervezgetésnél. A megye önkormányzata - a megye 2005-ig terjedô fejlesztési koncepciójának részeként - most újra kidolgozta az új vasút megépítésének befektetési tervét.

KÖZMÛVELÕDÉS


Iskola

A 16. században már majdmindenik településen iskolát találunk. A székely közösségek mindig nagy áldozatokat hoztak az oskolaházak, oskolamesterek, rektorok fenntartására, de földjeikbôl is mindenkor átengedtek ún. oskolaföldeket. A század végére már világossá vált, hogy valós szükség van olyan magasabb szintû iskolák létesítésére, amelyek a falusi iskolák tanítóit, kántorait, írástudóit kiképezhették. Így alakult ki gimnáziumi oktatás Székelyudvarhelyen, Csíksomlyón, késôbb Gyergyószentmiklóson és Székelykeresztúron - mint mindenhol különben - az egyházak gondozásában. Székelyudvarhely kiemelt közigazgatási és törvényt ülô státusa több felekezet középfokú oktatási intézményét is befogadta, ami az idôvel együtt gyarapodó városnak mindmáig ôrzött iskolavárosi rangját is adta. Az elsô román nyelvû elemi iskolák Gyergyóhollón és Tölgyesen a XIX. század második felében születnek. Ezeknek az iskoláknak mai utóda, a meseíró Benedek Elek nevét viselô tanítóképzô, a korábbi székelyudvarhelyi református kollégium, az író Tamási Áron nevét viselô hajdani katolikus gimnázium, a Márton Áron erdélyi püspök nevét viselô csíkszeredai volt római katolikus gimnázium, a székelykeresztúri egykori unitárius, a mai Orbán Balázs gimnázium, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernô mártír költô nevét viselô gimnázium. A két világháború között létrejött román nyelvû középiskolák is egy-egy proeminens román értelmiségi nevét - Marin Preda, Octavian Goga, Mihai Eminescu - vették kölcsön. A falvak iskolái szintén kiléptek a számmal jelzett névtelenségbôl és ma egy-egy jelentôs személyiség nevét viselik.
Néhány éve elindult a magyarországi egyetemek és fôiskolák jelentôs támogatásával egy távoktatásos rendszer kialakulása, ugyanakkor hazai egyetemekkel folyik tárgyalás kihelyezett tagozatok mûködtetésére. Így ôsztôl Gyergyószentmiklóson kezdôdik fôiskolai oktatás a földrajz-turisztika szakkal, de várhatóan Csíkszeredában (erdészeti-vadász karral) és Székelyudvarhelyen (zenepedagógia karral) is indul a közeljövôben fôiskolai oktatás. Születôben van tehát egy székelyföldi, önálló felsôfokú oktatási intézmény-rendszer.
Az 1995-1996-os tanévben 69721 diák tanult a megye különbözô szintû oktatási intézményeiben. Ebbôl 15177 óvodában, 36540-an elemiben és a kisgimnáziumi osztályokban, illetve kisegítô iskolában, 12276-an líceumokban, 4678-an szakmai és inasiskolákban, 1050-en szaktechnikumokban.

Az oktatási intézményszerkezet számai:

 
hely
oktatók száma
óvoda és napközi
266
993
elemi iskola és gimnázium
282
1779
líceumok
33
1203
szakiskola
13
60
szaktechnikum
12
47

A megyében 2 kutatóállomás is mûködik 127 alkalmazottal.

Sport

Megyénkben, az éghajlati adottságoknak megfelelôen elsôsorban a téli sportoknak van múltjuk. Megyénk az ország jégkorongsportjának bölcsôje (1929-ben alakult meg az elsô csapat), a csíki és gyergyói csapatok több országos bajnoki címet szereztek az évek során, és nagyon sok ezüst és bronzérmes helyezést. Nagy sikereket értek el sportolóink gyorskorcsolyában, sífutásban, lesiklásban és szánkózásban is. Természetesen a labdarúgásnak, kézilabdázásnak, röplabdának, asztaltenisznek és cselgáncsnak is megvannak a maguk hívei.
Az utóbbi idôk legnagyobb sportsikerét a Gyergyószentmiklósi Sportiskola fiatal versenyzôje érte el, aki egy év alatt világ és Európa-bajnoki díjat szerzett szertornában.

Kultúra

A népi kultúrának mély gyökerei vannak vidékünkön. A szövés-fonást, a fafaragást vagy az agyagmûvességet a háziipar megôrizte és tovább is örökítette. A székely festékes szônyeg, a jellegzetes faragott székely kapu, a színes (korondi) vagy (csíkdánfalvi) fekete kerámia messze földön ismert. Bár a népszokások, a népdalok és táncok kihalóban vannak és a népviselet ünnepi alkalmak viselete, számos hivatásos intézmény támogatja ezek megôrzését. évente megrendezik az „Ezer székely leány” találkozót, a farsangi és újévi népszokások seregszemléjét, a gyimesi csángófesztivált, a korondi (Árcsó-fürdôi) kerámiavásárt. Számos néptánc együttes tevékenykedik a megye területén, 1990-tôl pedig két hivatásos együttes alakult: a Hargita Állami Székely Népi Együttes és a Rapsodia Cãlimanului.
A székely építészet jellegzetes. Falvakon még ma is fellelhetôk ezek a magas tetejû zsindelyes faházak, bár számuk egyre kevesebb. Templomaikat nagy gonddal építették és gondozzák ma is, valamennyi hírnöke egy-egy helybéli építô, képfestô vagy faragó mûhelynek Az ország mûemlékei között tartják számon középkori templomaink közül nem is egyet, többek között a csíkszentlélekit, a csíkdelneit, a bögözit, a székelydályait, a nagygalambfalvit, a csíkkarcfalvit, a derzsit.
A szellemi kultúra jelentôs korai központja a volt a székelyudvarhelyi és a csíksomlyói ferences kolostor. Utóbbiban a 17-ik század második felétôl itt nyomda és könyvkötô mûhely mûködött, de a ferencesek könyvtára ôsnyomtatványokban, kéziratokban és nagy európai nyomdákból kikerült könyvekben gazdag, páratlan értékû gyûjtemény. Azonos jelentôségû a székelyudvarhelyi korábban református kollégiumi könyvtára, a mai Tudományos Könyvtár is.
Jelentôs írók, képzômûvészek, zenetudósok születtek vagy éltek a megyében. Székelylengyelfalván született Orbán Balázs „A Székelyföld leírása” c. nagyszabású monográfia szerzôje. Ugyancsak Székelyudvarhelyen élt Tomcsa Sándor író és Tompa László költô. Farkaslaka szülötte Tamási Áron, aki regényeiben és drámáiban oly csodálatosan örökítette meg a székelység sajátos érzés- és gondolatvilágát.
Csíkzsögödön született a festô Nagy Imre, Csíkmindszenten Nagy István, Gyergyószentmiklóson élt és alkotott Karácsony János. Gyergyószárhegy képzômûvészeti és háziipari alkotótábora és a kastélyban mûködô galéria negyedszázados története alatt nemzetközi hírûvé vált.
A megye zenei életének kiemelkedô eseménye a Csíkszeredában évente megrendezésre kerülô Régizene Fesztivál.

Szállítás

A megyét több irányban átszelo, 300 km hosszú, vasúthálózat elosegíti a kapcsolattartást a szomszédos megyékkel. Az országútak és megyei útak hossza összesen 1.500 km. A kommunikációs csatornák surussége a többi megyékhez viszonyítva alacsonyabb, ami a megye hegyes-völgyes domborazatával magyarázható

Gazdaság

A bevezetô fejezet némiképp arra is tájékoztató, hogy a megye viszonylag gazdag nyersanyagforrásokkal rendelkezik, amelyek részben vagy egészben a kitermelô ipar, a fafeldolgozó háttéripar és a háziiparból kinôtt könnyûipar alapjait teremtette meg. Az erdô a helyfoglalás elsô századaiban szinte kizárólagosan az élet forrásait jelentette.

Ipar

Az erdô adta azt a cserejószágot, amellyel az itt megtelepedett lakosság az életvitelhez szükséges más portékát - gabonát, egyebet - fôleg a KeletiKárpátokon kívüli szomszédságból (Csík és Gyergyó) illetve Belsô-Erdélybôl beszerezhette. A 20. század elsô évtizedeiben már üzemszerû, sajnos megfontolatlan gondatlansággal. Ma is a megye vezetô ipari ágazatának tekinthetô a fakitermelés, fafeldolgozás és a bútoripar, amelynek központjai Székelyudvarhely, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Galócás és Maroshévíz. Jó ideig a kitermelô iparról is el lehetett mondani azt, hogy a megye egyik fontos erôforrása. A balánbányai rezet tartalmazó érc, a lövétei vasbánya, a parajdi só, a Székelykeresztúr-környéki metángáz, a borszéki szén, a tölgyesi urántartalmú érc és a vulkáni lánc lejtôin kibontott andezitbányák még a 70-es években is ugyan valós tervek alapjai lehettek, de az igyekezetben az akkori tervezgetések alig 10-15 év múltán mint kiderült, túl merészeknek bizonyultak vagy a tartalékok kimerülése, vagy az idôvel együtt lépô technológia-korszerûsítés elmaradása miatt. A szentkeresztbányai vasmû kohóit tápláló lövétei vasbánya a 80-as évek elején kimerült, fenntartását sok év óta egyébként is szociális megfontolások indokolták csupán, a réztartalmú ércet kitermelô balánbányai bányavállalat egy új, jelentôs réztartalmú bánya nyitásával ideig-óráig az ország egyik jelentôs bányakitermelése lehetett, a parajdi kôsó ipari feldolgozásra, illetve másodrendû fogyasztásra szánt termelése egyre inkább beszûkül, helybéli feldolgozásának soha sem készültek komoly és indokolt tervei. A borszéki kôszén kiváló minôségén túl nem jelent jelentôs kitermelési lehetôséget, a kôbányák, illetve a kaolin és a dolomitok az országos beruházások, illetve a kohászati és vasfeldolgozó ipar relatív stagnálása miatt takarékon üzemelve kísérelik meg a múló idôben fennmaradni.
A konfekció-, textília és cipôipar (a csíkszeredai konfekciógyár, a gyapjúfonoda, a kötöttárugyár, a maroshévizi kötöttárugyár és cipôgyár, a székelyudvarhelyi konfekcióüzemek, a keresztúri cipôgyár) is nehezen talál magára az új helyzetben. Az ország valamikor jelentôs cérnagyára Székelyudvarhelyen jó ideje befektetô partnert keres a továbbhaladáshoz, nemkülönben a gyergyószentmiklósi, székelyudvarhelyi és csíkszeredai gépgyárak.
Az élelmiszeripar (tejfeldolgozás, ásványvíztöltôdék, húsipari egységek) viszonylagos szinten maradása továbbtervezhetô.
Az 1994-es év viszont a megye gazdasága számára a stabilizáció elsô jeleinek a megjelenését hozta. Ez a pozitív folyamat 1995-ben is folytatódott. Sokatmondó e tekintetben az a tény, hogy az 1989-1991-es idôszakkal szemben, amikor az újonnan alakuló cégek túlnyomó többsége kereskedelmi jellegû volt, 1994-1996-ban a termelô vállalkozások száma 28%-kal, az építôiparban tevékenykedô cégek száma 40%-kal, a szolgáltatásokat nyújtó cégeké pedig 30%-kal nôtt.
A megyében 1997 április 30-án 7519 gazdasági egység, kirendeltség, fiók vagy egyéb bejegyzett gazdasági egység létezett. Zöme magán tulajdonban mûködô, korlátolt felelôsségû társaság (6645), jelentôs csoportja - leginkább a még nem privatizált, vagy részben privatizált vegyes tulajdonformájú cégek - részvénytársaság (340), családi vállalkozás (248), vagy magánvállalkozás (123).
Számszerûen igen nehéz csoportosítva meghatározni azt, hogy a bejegyzett cégek lényegében mivel foglalkoznak elsôdlegesen, mert majd mindenik termel (6763), kereskedik (7356) és szolgáltat (6468) is egyben. Talán a többségében kft-keretben mûködô építô cégek (3437) különíthetôk el mégis.
A megye iparának szerkezete 1996-ban:
1. Élelmiszeripar 25,38%
2. Textil és bôripar 25,62%
3. Faipar 23,29%
4. Gépgyártóipar 5,12%
5. Vegyi és kôolajfeldolgozó ipar 4,84%
6. Kohászat 2,64%
7. Elektrotechnika, elektronika és finom-mechanika 1,93%
8. Építôanyag ipar 0,91%
A megye ipari termelés értéke napi áron 1996-ban meghaladta az 542 milliárd lejt, és ezt 25,6 százalékban az élelmiszeripar, 21,8 százalékban a faipar és bútoripar, a konfekció- és textíliparágazat (13,6 százalék), kisebb mértékben a kitermelôipar (8,9 százalék), a gépipar (4,6 százalék), illetve a vasfeldolgozó iparágazat (2,3 százalék) termelte meg. Anyagszerûen a termelés egyebek mellett: 3520 tonna rézkoncentra, 281 ezer tonna porított dolomit, 6845 fehérített kaolin, 2578 ezer négyzetméter (bútor)szövet, 1561 ezer db kötöttáru, 331 ezer pár cipô, 139 ezer köbméter fûrészáru, 7893 köbméter préselt farostlemez, 552 négyzetméter préselt faforgácslemez, 5064 tonna vasöntvény, 2057 tonna acélöntvény, 63 milliárd lej értékû bútor, 1692 tonna tôkehús, 797 tonna hentesáru, 56 ezer hektóliter tej, 1880 tonna tejpor, 527 tonna vaj, 781 tonna túróféle, 24 ezer tonna kenyér és 576 ezer hektóliter sör.
Dolomitból (+30 ezer tonna), kaolinból (307 tonna), szövetekbôl (232 ezer négyzetméter), kötöttáruból (76 ezer db), fûrészáruból (26 ezer köbméter), acélöntvénybôl (79 tonna) és tôkehúsból (284 tonna) volt mérhetô a növekedés 1995 termeléséhez viszonyítva. Csökkent a rézkoncentra, pirit, fogyasztói tej, vaj, túróféle és a cipôipar termelése.
1996 december 31-én 18 ezer tonna dolomit, 534 tonna fehérített kaolin, 154 tonna túróféle, 1056 millió lej értékû kötöttáru, 16 ezer köbméter fûrészáru, 63 ezer négyzetméter préselt faforgácslemez és 5057 millió lej értékû bútor volt gyári készleten.
1996-ban 50129 ezer amerikai dollár értékû terméket vittek ki a megye gazdasági társaságai külföldre, fôképp textíliát (43,1 százalék), bútort (28 százalék), faterméket, vesszôfonatot és faszenet (10,2 százalék), cipôt (9,4 százalék). Az import értéke 128717 ezer amerikai dollár volt, fôképp textília anyagok és termékek (52,1 százalék), mûanyag és kaucsuktermék (4,3 százalék), ásványi nyersanyagok (1,7 százalék), vegyi anyagok (1,8 százalék), gépek és elektromos mûszerek (21,5 százalék). (Statisztikai Hivatal, Adattár)
Kereskedelem, szolgáltatások
A szolgáltatások, mint minden szabadpiaci gazdaságban a fejlesztés-fejlôdés egyik húzóágazata lehet, ha alkalmasan igazodik a lakossági, illetve általában a gazdaság szükségéhez. 1995-1996-ban ha nem is látványosan, de jellemzô szerkezeti átalakulás tapasztalható a megyében is a szolgáltatói szférában. A kereskedelem 1996-os átlaga ugyan 35,9 százalékos állami és 54,8 százalékos privát szolgáltatási szerkezetet számol el, de az év végére már 39,4, illetve 57,3 százalékra változik az arány. Nem tart lépést a szolgáltatói piacon a harmadik résztvevô, a szövetkezeti szektor, amely korábban a lakossági szolgáltatások, de részben általában a szolgáltatások fontos hányadát vállalta még nem is olyan régen.
A szolgáltatások összértéke napi áron 11,082 milliárd lej volt 1996-ban, s ennek 65 százalékát a szálló és vendéglátó ágazat, 3,9 százalékát az utazási irodák, 4,7 százalékát a fényképészet, 3,0 százalékát az egészségügyi ellátás, 6,0 százalékát a fodrászat és kozmetikai ágazat termelte ki.

Mezõgazdaság

Megyénkben kevés a szántóföld, és a szigorú éghajlati viszonyok között a megye nagy részében csak a jellemzô helyi klímát jól bíró növényeket lehet termeszteni. A legjelentôsebb növényi kultúra a burgonya. A nagykiterjedésû legelôk és kaszálók viszont egyik lehetôségét jelentik a megyében mindig jelentôs állattenyésztés felfejlesztésnek.
Bár az átalakulás nehézségei miatt még nem eléggé vonzó a gazdálkodás, kialakulóban van egy új szemlélet, amely a megélhetés legfôbb forrását látja ebben (modern gazdálkodás, faluturizmus, stb.,).
Az erôltetett szövetkezetesítés miatt a falusiak nagy része, fôleg a fiatalok beköltöztek a városokba, a falvak lakossága elöregedett. 1991-ben felbomlottak a termelôszövetkezetek, a szántóföldek és a kaszálók nagy része visszakerült magánkézbe. Sajnos, a megfelelô támogatottság, a gépi eszközök hiánya, a kisparcellák mûvelési nehézségei, nem teszik vonzóvá ezt az ágazatot a fiatalok számára. Van viszont néhány kiemelkedô példája is az új üzemszerû termelésnek különösképpen Alcsík falvaiban (Csíkszentmárton, Kozmás, Tusnád), de az udvarhelyi régióban is (Lengyelfalva, Ülke, stb.).
A megye mezõgazdasági összterülete 406443 hektár (61,22 százalék), ebbõl 282105 hektár magántulajdon.

Turizmus

A természeti adottságoknak köszönhetôen kifejlôdött turisztikai ipar a megye egyik nagy, kellôképpen ki nem használt lehetôsége. Tulajdonképpen szinte az egyedüli versenyesélye. A több mint 1000 nevesített ásványvíz-forrás (amelyek között a világon található minden fôbb ásványvízfajta képviselve van), a parajdi sóbánya és sósfürdô, a tiszta hegyi levegô, a mofetták kihasználására számos országos és helyi fürdô, kezelô létesítmény épült fel korábban megfelelô elszállásolási lehetôségekkel. A Szent-Anna-tó, amely az egyetlen vulkáni eredetû tó a mai Románia egész területén, a Gyilkos-tó pedig a legnagyobb olyan tó az országban, amely egy természetes úton létrejött gátnak köszönheti a létét, és amely világviszonylatban is ritkaságnak számít. A 70-es évek végén, a 80-as évek elején fölépült szállodák (Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Tusnádfürdôn) elfogadható feltételeket biztosítanak (többségük kétcsillagos) az átutazó idegenforgalomnak, az olcsó és a gyógyászati turizmusban legtöbb szálláshelyet jelentô üdülôk, villák viszont idôhasználta állaguk miatt az igényes idegenforgalomban csak sok engedménnyel hasznosíthatók. Ez is lehet a föl nem ismert lehetôségek mellett egyik oka annak, hogy a korábban túlzsúfolt megyei üdülôtelepek és hagyományos gyógyászati telepek - Borszék, Tusnád, Gyilkostó - az utóbbi években az átutazó nyári forgalmat kivéve néptelenek.
Megyénk lehetôségei elsôsorban a gyógyturizmus felé mutatnak, bár ez az idegenforgalmi ágazat jellemzôen hanyatlóban van a világban, helyét inkább a testápoló-karbantartó és a természetgyógyászati lehetôségek vették át alternatív esélyként. Kevés áttervezéssel és kellô marketinggel viszont nagyon rövid idô alatt és jó eséllyel válthatunk mi is, hiszen ugyanebben a környezetben bármi természetközeli idegenforgalmi ötlet megvalósítható. Ilyen lehet pl. a vadászturizmus, vagy a vándorturizmus. Megyénkben van az ország és Európa egyik legjelentôsebb barnamedve állománya, farkasok, vaddisznók, hiúzok, siketfajdok élnek erdeinkben. Többségük védett faj, de a megfelelô egyedsûrûség elérésére szervezett formában évente szervezhetôk tényleges vagy a szafarik mintájára teljes programot kínáló, csoportos fotóvadászatok. Hargita megye erdeiben lôttek aranyérmes, ezüstérmes medvét, szarvasbikákat, vaddisznót, és ez a lehetôség ma már minden szenvedélyes vadásznak adott. Az 1986-os Nürnbergi vadász-világkiállításon a mi erdôinkbôl származó 4 szarvas és 13 medvetrófea volt aranyérmes, és erdeinkben lôtték a világrekorder medvét is. A turistának, aki élményszép tájat és az idôben messzenyúló kultúrtörténeti emlékeket keres, annak is érdemes hozzánk jönni. Az Útirajz részben olvasott képi-térképi anyag alapján bizonyára talál majd magának programtervezéshez fontos tájékoztatást.


Történelmi leírás

A történészek körében is vitatott, hogy a székely nép, mely tájainkon letelepedett, milyen eredetû, de amióta a kronikák említik már egyértelmûen magyar az anyanyelve. A Háromszék - Csík - Udvarhely - Gyergyó vidékére a források szerint a XIII. században telepítik be õket, hogy a keleti határt védjék. Írott források ebbõl a századból maradtak, majd az 1333 - 1334-es pápai regiszterek már számos csíki, udvarhelyi és gyergyói települést említenek.
Az állandó katonáskodásnak az elviseléséhez királyaink az õsi nemzetiségi társadalom továbbélését engedték meg. A sajátos székely rendi társadalom a gyalogokból, lófõkbõl és fõnépekbõl állt. Ez a rétegzõdés a XVI. században, a független fejedelemség kialakulásának korszakában, már nem felelt meg a megváltozott katonai és gazdasági feltételeknek, ezért került sor a székelység lázadásaira János Zsigmond, Báthori István és Báthori Zsigmond ellen. A XVII. századi fejedelmek még biztosították a székely szabadságjogok tiszteletben tartását, de Erdély 1690-tõl a Habsburgok kezébe kerül és a székelyeknek az új helyzethez kell alkalmazkodniuk. Ez nem könnyû, 1764- ben így kerül sor a határõrezredek szervezése ellen kirobbant felkelés vérbefolytására Madéfalván, ez a Siculicidium. Szörnyû pusztításokat végez tájainkon az 1601 - 1602-es háboruskodás, és a keletrõl betörõ tatárhad 1657 - 1661 között és 1694-ben.
A székelység kivette részét úgy a II. Rákóczi Ferencz szabadság-harcából, mint az 1848 - 1949-es forradalomból és szabadságharcból, pont Agyagfalván találkoztak a székelység képviselõi kinyilvánítván csatlakozásukat a magyar forradalomhoz, ugyanakkor békejobbot nyújtva a többi erdélyi nemzetnek.
A kiegyezés után, mikor Erdély visszatért a magyar közigazgatás keretei közé, megszüntek a székek, és kialakult a két megye, Udvarhely és Csík megye, nem pontosan a mai megyehatárok között. A kevés ásványkincs, és a vasúti hálózat kései kiépítése miatt a Székelyföld az ország peremén lassabbban fejlõdött mint az ország többi része, csak a fafeldolgozás lendült fel a vasút kiépítése után (1906 - 1908).
Az elsõ világháború áldozatai, valamint a menekülésbõl vissza nem tért emberek miatt jelentõsen csökkent a lakók száma. Erdély Romániával való egyesülése után az itteni lakosság megprobált beilleszkedni az új életfeltételekbe, miután a trianoni békeszerzõdésben kikötött közigazgatási és igazságügyi autonomiát az 1923-as Román Alkotmányból kihagyták.